Napjainkban a videójátékokkal játszó, hat- és tízéves kor közötti gyerekek száma ugrásszerűen emelkedik. Joggal merül fel a szülőkben a kérdés, hogy mit tehetnek ebben az életszakaszban, milyen alternatívákat nyújthatnak a gyermekük számára, illetve melyek azok a módszerek, amelyek a későbbiekben akár védőfaktorként is hathatnak a különböző függőségekkel szemben.
Ahogy Dr. Demetrovics Zsolt, pszichológus, addiktológus, az ELTE Pszichológiai Intézetének professzora fogalmaz, a telefon része lett az életünknek, immár „minden” elérhető rajta keresztül. Fontos, hogy a szülőnek legyen rálátása arra, hogy mit csinál a gyerek, mi iránt érdeklődik, és hogy mi történik vele. A szülő akár részt is vehet a gyerekkel ebben a tevékenységben, ugyanakkor fontos a játékidő szabályozása is, vagyis, hogy mikor és mennyit lehet játszani. Lényeges az is, hogy legyenek alternatívák és hogy a szülő az egyéb tevékenységi lehetőségeket is megjelenítse.
Csodák persze nincsenek. Az alternatívákat kizárólag az a szülő fogja tudni hitelesen bemutatni a gyerekének, aki képes gátat szabni a saját „kütyüzésének” is. Dr. Kapitány-Fövény Máté az okostelefon-addikció kapcsán azokra a szülőkre hívja fel a figyelmet, „akik egész álló nap az okostelefon világába zárkóznak, aztán amikor a gyerekük kiskamaszként a saját telefonját kezdi nyomkodni, a szülő ráripakodik, hogy miért nem tanul inkább, miért nyomkodja a telefont”. A szakember szerint ezt a hitelesség válságának is nevezhetjük.
A szülőknek meg kell érteniük, hogy mi motiválja a gyermeküket videójátékozásra, így kínálhatnak megfelelő alternatívákat nekik. Pintér Róbert, az eNet Internetkutató és Tanácsadó Kft. kutatási vezetője szerint fontos, hogy a szülők tudják, hogy vajon a gyermek számára miért vonzó egy játék vagy miért imponáló a hírnév egy youtuber esetén? Imád versenyezni egy játékban? Barátokkal szeretne kapcsolódni az online térben? Egy fantáziavilágba lép ki a hétköznapokból? Imád gyűjtögetni? Szereti a logikai feladatokat? Fontos hangsúlyozni azt is, hogy érdemes az alternatívák felajánlását jól időzítenünk, hiszen sokkal nehezebb változtatnunk abban az esetben, ha már napi négy órát tölt ezekkel az eszközökkel a gyerek. Philip Zimbardo szociálpszichológus szerint a naponta több mint négy órán át játszott videójáték csökkenti annak az igényét, hogy valakivel személyesen is találkozni akarjunk. Ugyanakkor a videójátékok annyira intenzívek, változatosak és stimulálók, hogy mellettük minden más, például az iskola vagy a munka is unalmasnak, szürkének és lassúnak hat.
Ahogy az élet sok más területén, úgy ebben az esetben is a legegyszerűbb dolgok lehetnek működőképesek. Sok esetben magának a szülőnek kell átlépni a saját árnyékát és új kompetenciákat elsajátítania, illetve felelevenítenie saját gyermekkorát, hogy képes legyen újra kapcsolódni gyermekével ezekben a helyzetekben.